A szarvasbőgés a szarvasbikák által párzási időszakban kiadott hang, illetve a párzási időszak neve is egyben. A hang a nőstények terelgetését és a hímek közti versengést egyaránt szolgálja. A szarvasbőgés hazánkban nem egységes, augusztustól szeptemberig hallható. A gemenci bikák augusztus végén, a bakonyiak szeptember elején, a börzsönyiek pedig szeptember második felében zendítenek rá.

A február végén elhullajtott agancsot a bikák erre az időszakra növesztik vissza teljesen. Ez azért fontos nekik, mert ezzel küzdenek meg a nőstényekért. Bár igazi küzdelemre csak akkor kerül sor, ha a kiadott hangokkal, illetve egymás felmérésével sem tudják eldönteni, melyikük is az igazi alfahím. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy néhány bika agancsa nem ágazik el. A párbajok nem életre-halálra mennek, de az ilyen aganccsal rendelkező állatok mégis könnyen végezhetnek a vetélytárssal. Ezért ezeket az úgynevezett dárdás bikákat kifejezetten vadásszák.

A bőgés a szaporodásra kész tehenek által kibocsátott illatanyag hatására kezdődik. Emberi léptékkel már-már hihetetlen, de egy szarvasbika egy nap akár 30-40 nősténnyel is párosodhat. Üröm az örömben, hogy számukra ez nőstényenként maximum pár másodpercig tart.

A vadászok gyakran utánozzák a szarvasbőgés hangját, hogy a odacsalogassák a szarvasokat. Ez a tevékenység annyira népszerű a vadászok körében, hogy még Szarvasbőgő Európa Bajnokságot is tartanak.

A szarvasbőgés idején a természetjáróknak és a vadveszélyes utakon közlekedőknek is érdemes fokozott figyelemmel lenniük. Ebben az időszakban ugyanis a szarvasbikák figyelmét a tehenek és a vetélytársak kötik le, így könnyedén előfordulhat, hogy csak túl későn vesznek észre egy közeledő járművet. Megéri komolyan venni a vadveszélyre figyelmeztető táblákat. A természetjárók részéről is fokozott figyelmet kíván ez az időszak, hiszen a bikákra vadászók sem tudhatják, hogy mi zörög egy bokorban. Ezért is érdemes a kijelölt útvonalon maradni.